Szörnyeteggé válok,
a bőrömön végigcsorog a sötétség,
a véremben táncolnak a démonok,
árnyékok falnak fel,
és te ott állsz, mosolyogva.
Meg akarsz törni,
de a csontjaimból vasat kovácsolt a fájdalom.
Zuhanok az örök éjbe,
álmok üvegszilánkjai vágnak,
mégis markolom őket, hogy ne felejtsek.
Életet hoztam neked,
te lángba borítottad,
és most hallom az üvöltésed
nem az enyém, a tiéd.
A saját poklod falja fel a lelked.
2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése