Bennem él valami.
Néma, de egyre hangosabb.
Lassan felemészti a csendet,
szétfeszíti a bordáimat,
és méregként áramlik szét az ereimben.
Próbáltam elnyomni,
temetni magamba,
de minden éjjel visszatér,
és követeli a helyét a világban.
Fel kell törnie.
Nincs menekvés,
nincs irgalom.
És mikor végül eléri a fényt,
nem engem pusztít el.
Hanem téged.
2016
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése