Miért vagyok ennyire elcseszett?
Utálom a hangokat, utálom saját magam.
Mintha belül szakadt volna el valami,
mégis minden nap újra rám szakad.
A tükör nem ad vissza semmit,
csak egy idegent bámul rám.
A mosolyom régen elporladt,
és az árnyékok lettek a társaim.
Minden szó, amit hallok,
karcolások a koponyám belsejében,
szétszaggatják a gondolataim,
felkarcolják az éjszakáimat.
Miért nem tudom elnémítani őket?
Miért érzem úgy, hogy a saját bőröm alatt
csapdába estem?
Utálom a hangokat.
Utálom magam.
De mégis írok,
mert talán a szavak az egyetlenek,
amik megmenthetnek.
2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése