♥ Lelkemből hulló, apró szilánkok zaja töri meg a csendet.
Talán ez a kétségbeesés hangja, vagy az utolsó kiáltás?
Nem… nem üvölthetek a fájdalomtól, ami elviselhetetlen, akkor mindenki megtudná.
Csendben vagyok, és hallom, ahogy a földre hullanak.
Mintha üvegdarabok lennének… mégis, olyan halk minden. ♥
2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése