Vérem a mélybe hull,
s a padló hideg kövén koppan,
visszhangja kísért, mintha
a csend is ízlelni akarná fájdalmam.
Hollód elém száll,
szemeiben mohó kíváncsiság,
csőrével kóstolja a titkot,
amit bennem talált, s amit elvett.
Tollait felborzolja,
sötét szárnyai árnyékként terülnek rám,
ebben a pillanatban tudom,
közénk fonódott az új kötelék.
2015
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése